Csak most írtad alá a szerzõdésed Fernando, milyen érzés?

Nagyon, nagyon boldog vagyok. Futbalkarrierem eddigi legfontosabb döntését hoztam meg, de most végre egy gyõztes csapathoz szerzõdhettem. A bajnok klubok közül való, és talán a legjobb köztük. Most én is részese akarok lenni ennek - bajnok - és segíteni szeretném a klubot ennek elérésében.

Mit tudsz a Liverpool Football Clubról?

Ha Spanyolországban nõsz fel, nyilvánvalóan az ottani nagy klubokról tudsz mindent, de egyben figyeled is a nagy európai csapatokat - a Liverpool pedig mindig felkelti az ember figyelmét. Így az enyémét is. A bátyáim meséltek olyan játékosokról, mint Keegan és Rush, de az elsõ játékosok, akiknek pályáját már magam is követhettem olyanok, mint Robbie Fowler. Fõ emlékem a Liverpool remek európai szereplése, melyet folyamatosan követtem.

Mikor hallottál elõször a Liverpool érdeklõdésérõl?

Csak néhány hete, minden olyan gyorsan történt. Tisztában voltam más klubok ajánlataival is, de miután megtudtam, hogy a Liverpool is a lehetséges vevõk között van, kértem tõlük, hogy hallgassák meg az ajánlatot. Több klub is szeretett volna megszerezni. Az ajánlatok közvetlenül az Atleticóhoz érkeznek, tehát nekem nem feltétlenül kell tudnom róluk, de amint a fülembe jutott a Liverpool hivatalos ajánlata, a klub tudomására hoztam, hogy az Anfield az egyetlen hely, amely érdekel.

Miért a Liverpool volt számodra érdekes?

Tisztában vagyok a történelmével és a klub különlegességével. A tragédiák, melyek megtörténtek, rendkívül szoros köteléket alakítottak ki a szurkolók és a klub között. A Liverpool minden, amire csak vágyhatok. Csapatszellem, gyõzni akarás Rafával és remek új csapattársak, mint Pepe és Xabi. Õk - csakúgy mint Luis - mindigis nagyon jókat mondtak a liverpooli életrõl. Közvetlenül nem beszéltem velül az ideigazolásom elõtt, mert minden gyorsan történt. Mindenhol csak repülõkre szállok fel és utazom. Ugyanakkor a Másik felem (sic!) beszélt Pepe Másik felével (sic!), aki azt mondta, hogy várnak ránk és segítenek bármiben nekünk.

Mondja valamit a Real Sociedad ellen hordott csapatkapitányi karszalagodról, melyen "You'll Never Walk Alone"-felirat volt látható!

Néhány barátommal együtt - öten vagy hatan - a Liverpoolnak szurkolva nõttünk fel. Mivel oly szorosan kötõdnek a Liverpoolhoz, a karjukra tetováltatták a feliratot: "We'll Never Walk Alone". Egy kissé módosult is a jelentéstartalma, mert nem csak a klub iránti kötõdésünket szimbolizálja, hanem a barátságunkat is. Nyilvánvalóan én magam nem tetoválhattam ezt magamra, míg az Atleticóban játszottam, de legutolsó születésnapomon ezzel a karszalaggal leptek meg.

Miért most hagytad el az Atleticót?

Az idõ most volt megfelelõ, hiszen a Liverpool ajánlata most érkezett meg.

Nehéz döntés volt?

Vannak igazi lehetõségek az életben. Nem engedheted meg magadnak, hogy elszalaszd õket, mert számodra csak egyszer jönnek el. 10 éves korom óta az Atleticónál játszottam. Játékosként és emberként is ott nõttem fel. Azonban nem voltak meg olyan lehetõségeink, hogy Európában is megmutathassuk a tudásunk, ezért úgy gondolom, hogy lépnem kellett egy lépcsõt.

Mekkora tényezõt jelentett Rafa személye a döntésben?

Miután elõször beszéltem vele, máris meg voltam gyõzõdve arról, hogy Rafa bízik és hisz bennem. Megtisztelve érzem magam, mert a Liverpool olyan klub, aki bárkit leigazolhat. Nagyon boldog vagyok, hogy engem választottak!

Mit tudsz az itteni szurkolókról, és mennyire várod, hogy a Kop elõtt játszhass?

Rengeteg emberrel beszéltem errõl és számos DVD-t is megnéztem, ám úgy gondolom, hogy nem lehet igazán elképzelni, hogy milyen az Anfielden játszani, amíg nem tapasztaltad meg magad is. Alig várom, hogy a Kop elõtt játszhassak.

Kitûztél magad számára célt, hogy mennyi gólt szerezzél a következõ szezonban?

Nem igazán, de felteszem a helyes cél az lenne, hogy többet lõjjek, mint Spanyolországban. Az ottani átlagom 15 volt.

Végül: milyen üzenetet küldenél a Liverpool szurkolóinak?

Csak köszönetet szeretnék mondani, mert mától, az elsõ naptól kezdve szeretnének találkozni velem. Láttam õket a reptéren, magam mögött, így még egyszer csak meg szeretném köszönni nekik.