Hogyan élted meg a szlovákok elleni pótselejtező első felvonását? Luis Garcia: "Mintha egy csodálatos álom valóra vált volna. Amikor meccs után megpróbáltam visszapörgetni magamban mi is történt, újra és újra megcsíptem a karom: vajon nem álmodom? Először voltam a kezdő csapat tagja a válogatottban, s azt hiszem, sikerült igazolnom Luis Aragones döntésének helyességét. Bízott bennem, s én ezt gólokkal háláltam meg. Ami a válogatottat illeti: bebizonyítottuk, hogy igenis ott a helyünk a harminckettes döntőben, s talán egy kicsivel nagyobb önbizalommal játszunk majd a következő mérkőzéseken."

Hogyan érzed magad a válogatottban? "Tökéletesen. Mintha egy baráti társaságban lennék. De nem is kell a "mintha": hasonló korú, hasonló érdeklődésű srácok futballoznak együtt. Annak például, hogy Nando (Morientes) is fejelt egy gólt, túl azon, hogy még nagyobb lett az előnyünk, miatta is úgy örültem, mint a sajátjaimnak. Vagy említhetném a fantasztikusan futballozó Xavit: lassan tíz éve lesz, hogy együtt játszottunk. Kisebb megszakításokkal, persze, de a válogatottban újra találkoztunk."

Mi jut eszedbe arról: Barcelona B, 1997-1998? "A harmadik vonalban játszottunk, s miután megnyertük a csoportunkat, felkerültünk a második ligába. Egy évvel később kiestünk, túl erős volt még a mezőny, de szép emlék. Utólag azt mondom, tehetséges játékosokból állt a Barca B, elég csak annyit mondani: Gabri, Xavi és Puyol is a csapattársam volt. A következő idényre engem elvitt a Valladolid."

Viszonylag gyakran váltottál klubot, amióta először elhagytad Barcelonát. Végigmenve a különböző alakulatokon, kik voltak a legtehetségesebb társaid? Kikkel futballoztál együtt az elmúlt években? "A Valladolidban klubtársam volt egy nagyszerű kapus, a később a Real Madridba került és a Manchester Unitedben is szerepelt Ricardo. A mezőnyjátékosok közül az argentín Gabriel Heinzét, illetve két korábbi válogatottat, Caminerót és Eusebiót említeném. Megjegyzem, én csak decemberig voltam tagja a keretnek, a következő két évet Toledóban töltöttem. 2000 júliusától egy szezont a Tenerifében nyomtam le."

Rafa Benitez játékosaként... "Így van! De hadd idézzem fel két akkori klubtársam nevét: a most valenciás Mista és Curro Torres is ott játszott. A következő szezonra visszatértem Valladolidhoz, aztán a 2002-2003-as szezont az Atlético Madridban töltöttem, például Burgosszal, Coloccinivel, Josi Marival, Sergivel, Albertinivel és - koronaként említem - Fernando Torresszel. Hasonlóan gazdag volt legutóbbi spanyolországi idényem. A Barcelonába visszatérve újra együtt futballozhattam a régi haverokkal, Puyollal, Gabrival, Xavival, valamint a távozásom óta érkezett légiós sztárokkal, közülük is hadd említsem csak Ronaldinhót. Egészen fantasztikus futballista. Ő volt a legjobb, akivel valaha is együtt játszhattam, tízből tízest adnék neki. Egyszerűen mindent tud. Ráadásul példamutatóan viselkedik a pályán és a pályán kívül egyaránt."

Második éve a Liverpool spanyol légiójának tagja vagy. Változott a játékod angol csapat futballistája ként? "Fejlődtem - de hát nagy baj lett volna, ha nem fejlődöm. Azt hiszem, leginkább abban javultam, hogy sokkal jobban tudom kezelni azokat a negatívumukat, amelyek idény közben óhatatlanul érnek egy játékost. Ma már tudom, nem lehet az egész szezont csúcsformában végigjátszani, s attól még, hogy kéthárom meccsen rosszul futballozom, nem kell, hogy elszálljon az önbizalmam."

Miben változott a játékod? "Racionálisabban futballozom. Régebben hajlamos voltam arra, hogy félig szinte meghaljak egy szép cselért. Ma már azt nézem, mi a leghasznosabb manőver. De azért imádok továbbra is cselezni."

Melyik az igazi posztod? A Liverpoolban játszottál a középpályán jobb és bal oldalán egyaránt, sőt Rafa szerepeltett hátravont csatárként is. Te hol szeretsz a legjobban játszani? "Legjobban a két ék mögötti üres területen futballozva érzem magam. Az sem mellékes, hogy közelebb játszom a kapuhoz, tehát nagyobb az esélyem a gólszerzésre."

Kifejezetten kétlábas játékosnak tűnsz. Ez adottság, vagy sráckorodban, Barcelonában erre külön is figyeltek az edzők? "Nem emlékszem, hogy ezzel bárki is külön foglalkozott volna. Néha magam sem tudom igazán, milyen lábas vagyok valójában. Bal kézzel írok, balkezes vagyok, de jobb lábba cselezek, s ha tehetem inkább jobbal nyúlok a labdához. Ugyanakkor, ha tizenegyest kell lőni, biztosabbnak érzem, ha ballal rúgom."

Mi a különbség a Barcelona és a Liverpool között a felkészülést, az edzéseket tekintve? "Barcelonában a labda volt mindig középpontban. Még a taktikai elemek gyakorlására sem fordítottunk akkora hangsúlyt, a technika, a látványosságra törekvés volt a fókuszban. Őszintén szólva, nekem ez nagyon tetszett. De az eredmények azt igazolják: Rafa, illetve a Liverpool is jó úton jár."

Azt mondják, nincs még egy olyan "tudományos" edző a mai futballelitben, mint Rafa Benitez. Állítólag lassan filmklubot nyithatnátok... "Szinte tudományosan készülünk. Rafa mindent kielemez, feldolgoz. Körülbelül ezerféle szempontból analizálja minden játékosát. Hány métert futsz egy meccsen, az elsőbe vagy a másodikba vagy-e jobb, mennyit sprintelsz, hány labdát szerzel, hányat veszítesz, a pálya melyik gyeptégláján bukkansz föl legtöbbször, s még estig sorolhatnám. Ha jól tudom, nyolc kamerával veszik a meccseinket és az edzéseket is."

Milyen nyelvet használ Rafa az öltözőben? Hiszen rengeteg a spanyol játékosa. "Ettől függetlenül csak angolul beszélünk. Még akkor is, ha csak egymás között vagyunk, spanyolok. Nem akar klikkeket az öltözőben, arra törekszik, hogy egységes legyen a csapat."

Ki volt rád a legnagyobb hatással a liverpooli csapattársak közül? "Ha jól fordítom magamban a kérdést, arra vagytok kíváncsiak, szerintem ki a legjobb játékos a csapatunkban. Steven Gerrard. Igaz, róla már az idejövetelem előtt tudtam, hogy pazar futballista. Így aztán ha azt kérdezitek, ki szerezte játékával a legkellemesebb meglepetést, Steve Finnan a válaszom. Nem nagyon ismertem, mielőtt Liverpoolba szerződtem, jobb oldali középpályást játszott, azt gondoltam, nem tud sokat hozzátenni a csapat játékához. Belátom, óriásit tévedtem! Akkor érzem magam a legjobban a pályán, ha ő játszik mögöttem."

A Liverpool a jelek szerint sokkal jobb játékra képes a nemzetközi porondon, mint a Premier League-ben. Rafa Benitezzel megnyertétek a Bajnokok Ligáját és a CSZKA Moszkva ellen a Szuperkupát, s a mostani csoportmeccses szakaszban is közel álltok a továbbjutáshoz a BL-ben. Miért jobb a 'Pool hét közben, mint hét végén? "Értem a viccet, de nem az a lényeg, hogy hét közbe kell játszani, vagy a hét végén. Egyszerűen jobban fekszik nekünk a kontinensről jött csapatok játéka, mint az angoloké. Idetartozik, hogy Spanyolországban általában több gólt szereztem idegenbe, mint otthon. Kihasználtam ugyanis, hogy az ellenfelek hazai pályán nyíltabban játszottak, nekem, nekünk így több hely jutott. Angliában ez is másként van."

Ha ki kellene választani két gólt liverpooli pályafutásodból, akkor melyekre szavaznál? "Az első, amit a Juventusnak lőttem az Anfield Roadon, a második - nem a szépsége, hanem a fontossága miatt -, amit a Chelseanek préseltem be ugyancsak az Anfileden, a BL-elődöntőben, a harmadik pedig a Betisnek lőtt, már a mostani sorozatban."

Ez utóbbinál maradva: különleges érzés volt Spanyolországban, egy spanyol csapatnak gólt lőni? "Pazar érzés volt, de igazság szerint mindenütt szeretek gólt lőni. Azt emelném inkább ki, hogy nagyon fontos találat volt: főleg az után értékelheti mindenki, hogy a Chelsea kikapott Sevillában. Bolo Zenden - akivel mér Barcelonából ismerjük egymást, a kilencvenes években, amikor én még a B csapatban játszottam, szerepelt Van Gaal Barcájában - belőtte a labdát, én pedig, megelőzve a védőt, a kapuba lőttem."

A 2004-2005-ös szezont 13 góloddal társgólkirályként zártad a Liverpoolnál, Steven Gerrard és Milan Baros társaságában. Kezdetnek nem volt éppen rossz. De mit remélsz a mostani szezontól? "Nyolc gólig jutottam a Premier League-ben, ötig a Bajnokok Ligájában, ami a bemutatkozó idényben valóban elfogadható. De azt hiszem, minden esély megvan arra, hogy a mostaniban még messzebbre jussak. Az előző idényben még csak ismerkedtem az angol futballal, a mostaniban már sokkal inkább otthon érzem magam a Premier League-ben is."